A kérdés akkor is jogos és nagyon tanulságos, ha az építkezés már túl van a félidején. Le kell leplezõdnie végre annak a hamis és szemforgató közhelynek, hogy "a cél a túlzsúfolt központ tehermentesítése". Ki kell derülnie végre, mi a valóságos, az igazi cél. .
 

Valamikor talán el lehetett hinni, hogy Budapest közlekedését "csõd", "végveszély", "katasztrófa" fenyegeti, ha nem épül fel a Lágymányosi híd. Most azonban tapasztalhatjuk, hogy - ha nem is jelentõsen, de határozottan - enyhült a forgalmi nyomás a Petõfi hídon és környezetében, méghozzá egy innen 10 km-re délre felépült új híd, a Hárosi híd, illetve az M0-ás déli szakasza jóvoltából. Megdõlt tehát a valóságban az az állítás, hogy a belsõ hidak forgalmát csak egy ezekhez minél közelebb felépített új híd enyhítheti.
A Lágymányosi hidat szorgalmazók minden lehetséges fórumon a fõváros közlekedésének csõdjérõl beszéltek. Magában a csõd kifejezésben volt is valami igazság, csak ez a csõd nem Budapest közlekedését fenyegette, hanem a gátlástalanul és lelkiismeretlenül folytatott belsõ-budapesti ingatlan-rablógazdálkodást, a minden tenyérnyi szabad terület sorsát veszélyeztetõ, tomboló beépítési õrületet. A Lágymányosi hídra azért van szükség, hogy a nagyszabású belsõ-budapesti építkezés érvényesüljön és megtérüljön. Ezeknek az építkezéseknek ugyanis egyszerre szükségletük és következményük a forgalom növekedése.
Az elmúlt évtizedben, de különösen az utolsó öt évben a nagy tömegû beépítésekkel óriási mértékben megnõtt a Belváros (kb. a Nagykörúton belüli területet értve ezalatt) szállítási igénye. Egyre nagyobb tömegû árut és személyt kellett a központba beszállítani és onnan elszállítani. A forgalomnövekedésnek gátat szab a belsõ közlekedéshálózat átbocsátó képessége, például a belsõ hidaké. Ennek nagyon is lehetne örülni, ha nem éppen a belsõ forgalom növekedése volna a cél.
A Lágymányosi híd felépülésével a forgalom növekedésének ez a gátja szakad át, és ezzel a Belsõ-Budapesten tomboló területbeépítési láznak is átszakad minden gátja.
A Lágymányosi híd tehát nem azért épül, hogy tehermentesítse a zsúfolt belsõ területet", hanem homlokegyenest ellenkezõ okból. Azért, hogy ennek a belsõ területnek, a legközvetlenebbül Belsõ-Budának, amely számára új, nagy átbocsátóképességû utat nyit Dél-Pest és ezen keresztül dél felé, hatalmas mértékben tovább növelve a vonzerejét és ázsióját a beépítési üzletben. Mindezek következtében és mindezekkel együtt persze a forgalmát. Az igazán szörnyû ebben az, hogy amikor a központ forgalmi súlya nõ, akkor ennek következtében mindenütt, az egész rendszerben nõ a forgalom. Mivel ugyanis a termelés, vagyis az áruk forrása mind messzebbre kénytelen eltávolodni a központtól, hasonlóképpen a központhoz kötõdõ tömegek lakóhelyei is, a mind nagyobb tömegû árut és személyt mind messzebbrõl kell ide beszállítani és messzebbre kiszállítani (az árut szemét, lom, törmelék formájában).
Vagyis amikor a központ súlya, hatóköre, befolyása nõ, az egész ország forgalma nõ, ezen keresztül az egész ország anyag- és energiaigényessége, és nõ a központi hivatalok befolyása is, ezen keresztül fékezhetetlenül nõ a hivatalok tömege.
Lehet a gazdasági élet talpra állításáról terveket szõni - "majd kemény kézzel, de azért szociális hálóval", meg ilyesmi -, de amíg a centralizációs törekvésekre nem lehet féket vetni, addig az agrárolló nyílni fog (a nehézipari árolló is egyébként, csak kevésbé), az infláció nõni fog, és növekedni fog természetesen az államadósságunk is.
Ugyanez elmondható a környezet- és természetvédelemre is. Amíg a centralizáció akadálytalanul erõsödik egyre, addig a környezetünk megállíthatatlanul pusztul.
A Lágymányosi híddal mintha az ország nyaki ütõerét vágnák át, amelyen keresztül a szemünk elõtt elvérzik.
Kétkedve ingathatja a fejét, aki eddig ezeken a dolgokon nem gondolkodott él ilyen mélyen, és azt kérdezheti magában: ha ennyire nyilvánvalóan veszélyes ez a híd, hogyan tudták a híd építését akaró, szorgalmazó szakemberek a társadalommal elfogadtatni? Hiszen errõl döntést hozott a fõváros közgyûlése és a parlament is!
Nos, egyrészt - éppen a centralizáció következtében - minden ember ezer szállal kötõdik a központhoz, tehát amíg nem ismeri a vázolt súlyos összefüggéseket, látszatra abban érdekelt, hogy minél gyorsabban és kényelmesebben érje el a központot. Másrészt látszólag ma az egész világ növekedésért kiált. Szinte elképzelhetetlenül erõs és szövevényesen összetett érdekek szólnak a növekedés mellett, amellett, hogy nõjön a forgalom, nõjön a fogyasztás, nõjön a termelés.
Ehhez képest csak halk és erõtlen suttogás lehet annak az aggodalomnak a hangja, amely világos összefüggést lát a forgalom, az anyag- és energia-felhasználás növekedése, és a társadalmi és környezeti feszültségek növekedése között.
De ha már meg kell lennie a Lágymányosi hídnak minden áron, legalább lássunk végre tisztán. Ha a közlekedésfejlesztésnek a valóságos célja a növekedés serkentése, amihez kell a forgalomnövekedés, legfõképpen pedig éppen a központ forgalmának a növekedése (ezek, mint láttuk, így függenek össze), ne mondja senki, hogy a központ tehermentesítése a fõ célkitûzés. Õszintén és egyenesen meg kell nevezni végre az igazi, a valóságos célt, ami a központ forgalmi átbocsátóképességének a lehetõ legnagyobb mérvû növelése, a piac lehetõ legerõsebb kötése a központhoz.
Ez már igen. Ez sok mindent megmagyaráz. Ezt a célt valóbán csak olyan híddal lehetett elérni, amely a belsõ hidakhoz a lehetõ legközelebb épül meg, és a központ felé irányul, tehát a Lágymányosi híddal. Ha ez a cél, akkor érthetõ az is, hogy egy újabb központi metróért nem lehet sok ár 100 milliárd forint sem, de még a fél ország elzálogosítása sem. Hiszen semmivel nem lehet a központ átjárhatóságát olyan hatékonyan növelni, mint metróval (ráadásul ott lesznek a felszínen az autóforgalom számára felszabadított közúti sávok). Érthetõ az is, miért a lelkesedés a központi mélygarázsok iránt, amelyek majd ezerszám nyelik el a központban a parkoló gépkocsikat, átadva a felszínen a helyet az egyre lázasabb nyüzsgésnek.
Szóval legalább mondassék ki egyenesen: a cél, hogy növekedjék, illetve növekedhessék szabadon a központban a forgalom. Legalább senki, aki azelõtt elhitte, ne higgye, ne hihesse el, hogy a Lágymányosi híd; a metró, a központi mélygarázsok a központ tehermentesítése végett épülnek.
 

Benyó Bertalan
 

nyitóoldal