Hálózat nélkül nincs közlekedés

A lap júliusi számában dr. Hajtó Ödön tollából megjelent egy cikk „A közlekedés hosszú távú tervezése" címmel. A lap júniusi számában volt ennek egy előzménye szintén az ő tollából „Államreform és közlekedésfejlesztés" címmel. A két cikk egészen különösen információgazdag és elgondolkodtató írás. A tervezés hiánya, áttekinthetetlensége és/vagy megbízhatatlansága teljes joggal tölti el a mérnöktársadalmat szorongással.

Van azonban az egész közlekedéssel kapcsolatos gondolkodásnak egy olyan alapvető, súlyos hiányossága, amely alól a szerző cikke sem kivétel. Mégis hangsúlyozni szeretném, hogy a cikkhez való kapcsolódásom egy alkalom megragadására tett kísérlet. A cikk központi mondanivalója egy közlekedési kerekasztal létrehozására tett javaslat, amely a következő mondattal kezdődik: „a közlekedés célja egyrészt a személyek, másrészt az áruk mozgásának biztosítása". Talán ehhez kapcsolódnék. A közlekedés kétségkívül személyek és áruk mozgása ill. mozgatása. De közlekedéshálózat nélkül nincs közlekedés. Az egész hálózati kérdést figyelmen kívül hagyva nem volna szabad a közlekedés hosszú távú tervezéséről beszélni. Vagy ha mégis ezt tesszük, akkor egy katasztrofális folyamatról, Magyarország legsúlyosabb fejlődési problémájáról, a közlekedéshálózati centralizációról nem veszünk tudomást. A magam részéről három évtizede a legkülönbözőbb oldalakról járom körül ezt a kérdést újra és újra (honlapom: www.benyobertalan.hu). A közlekedési kerekasztallal kapcsolatban szóba kerül a közúti, a vasúti, a vízi és a légi közlekedés képviselője, a helyi, országon belüli és nemzetközi közlekedés képviselője, a fenntartók, az építők, a tervezők, a fuvarozók, a szociológusok, urbanisták, és a környezetvédők is. De sehol, semmilyen vonatkozásban nem merül fel az irányok szerepe (pedig a közlekedés nem skaláris, hanem vektorjelenség), és így nem merül fel Budapest nyomasztó gazdasági, társadalmi, hatalmi primátusa, ill. a közlekedéshálózat ebben játszott kiugró jelentőségű főszerepe sem.

Nem szeretném magamat ismételni. Hiszen mindössze négy hónapja, márciusban jelent meg ebben a lapban „Centralizáció-kizsákmányolás" címmel levelem. Ebben egyrészt kifejtettem, hogy a közlekedéshálózati centralizáció a globális tőke számára a legfőbb biztosíték arra, hogy maga alá gyűrheti a társadalmat, másrészt megpróbáltam kifejteni, vagy legalább éreztetni mit jelenthetne számunkra, ha széles körben tudatosodhatna a közlekedéshálózati centralizáció pusztító szerepe.

A mindent elszürkítő és elembertelenítő növekedési kényszer ellen, ill. az emberi szabadság bővítéséért csak egyet tehetünk: minden lehetséges eszközzel és alkalommal fellépünk a közlekedési centralizációval szemben.

BENYÓ BERTALAN

nyitóoldal